Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1995. december, VI. évfolyam, 12. szám »


tében

Mit (is) eszik az árdéli írónő?
(Summa summarum)
Az írónő, reggel korán
még átlibeg a tű fokán.
Mennyország várja, úgy bizony:
uborka, sajt, paradicsom.
Mértékkel, persze, hisz tudod:
akármi póri maszlagot
a kényes-preciőz gyomor
(kínozza bármi rút nyomor)
ebédidőig nem fogad,
csak könnyű, déli dolgokat:
narancsot vagy narancslevet,
ananászból egy keveset,
és aztán semmit, kuss neki,
a húrt hiába pengeti
a kis zenész sötétbe, lent:
a frühstück mára füstbe ment.
Így hát, ugye, nem is csoda,
hogy szinte elszáll sok sora,
hogy nincs a versben semmi sem,
ami a latban nyom, hiszen
jóféle sonka, szalonna
még álmában sem volt soha
egy harapásnyira közel;
csak csupa szolid eledel:
karfiol, murokfőzelék,
(egy jobb szúnyognak épp elég,)
gyümölcsök, rántott padlizsán,
főtt karalábé; délután
maroknyi rizs, saláta, tej,
édes fehérbor, fél liter,
vagy jóval több, míg megtelik
a gyomor, durmol a zenész,
s szállnak a sorok reggelig.
No, és akkor lássuk, mit enne az árdéli?
(ha vóna...)
(Illogice)
Ennék kaktuszlevelet,
lótuszt, majomkenyeret,
két kolibri sült húsát,
füstölt pávakoronát,
pácolt pisztráng kék szívét,
tengervízben főtt fügét,
mézzel őrölt nyírfakérget,
bolondgombafőzeléket;
ennék fehér jegenyét,
egy elefánt fél fülét,
pudingot virágsziromból;
aki szeret, belekóstol!
LÁSZLÓ NOÉMI


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék